[ Pobierz całość w formacie PDF ]

A két vadász végigkémlelte a környéket - és hirtelen meglátták, ahogy az óriási, csíkos test utat
tör a dzsungel magas aljnövényzetében, és lassan feléjük közeledik.
Mindkettejükben fellángolt a vadászszenvedély, amikor a bestia végre feltqnt, és sóvárogva
kitátott pofával közelített a zsákmányhoz. Most már tisztán látszottak a pompás állat
körvonalai. És ekkor Jan van Kossum elsütötte a fegyverét. A golyó halálos biztonsággal talált
célba. Az állat sajátos hangot hallatott, amilyet egy jól irányzott tüdQlövésnél szoktak adni a
leterített vadak. Még ugrott egy hatalmasat, de a mozdulat kellQs közepén lezuhant a talajon
burjánzó páfrányok közé.
Egy pillanatig teljes volt a csend. Jan van Kossum egy követ dobott a tigris felé - az már nem
mozdult. Semmi kétség, kimúlt.
A két férfi most óvatosan lemászott a fáról. Jan van Kossum ment elöl. Fegyverét lövésre
készen tartva, óvatos léptekkel közelített az állathoz.
De hirtelen meghallotta, ahogy mögötte Georg felkiált:
- Jan, vigyázz! A nQstény tigris!
A férfi összerezzent. Nem tudta, melyik irányból fenyegeti a veszély.
Georg látta, hogy barátja mögött feltqnik egy másik, hatalmas állat - a nQstény. De nem tudta
célba venni, mert Jan a lQvonalban állt. Senki sem sejtette, hogy egy tigrispárról van szó,
mindenki csak egy tigrisrQl beszélt, így sem Georg, sem Jan nem készült fel a második bestiára.
És Jant egy percre cserbenhagyta a lélekjelenléte, mert nem tudta, merrQl fenyegeti a veszély.
- Mögötted, jobbra! - ordította Georg, barátja életéért aggódva, és célzott, hogy szükség
esetén mégis megkísérelje a lövést.
Jan ekkor fegyverét lövésre emelve megfordult, és látta, hogy a tigris alig néhány lépésnyire
tQle ugrásra készül.
Nem volt ideje arra, hogy nyugodtan célozzon, és elsütötte a fegyverét, miközben Georg
megpróbált szabad lQvonalat keresni.
Jan keze megremegett az izgalomtól - a lövése csupán súrolta az állatot, mely vérszomjasán
vetette rá magát, és mancsával a mellkasára csapva, lerántotta a földre.
Georg elsápadt a rémülettQl, de tudta, hogy most csak hidegvérrel mentheti meg barátja
életét. A bestia feje e pillanatban közvetlenül Jané mellett volt. Georg csak úgy tudott lQni, ha
egészen közel megy hozzájuk. Saját biztonságáról megfeledkezve odaugrott és célzott.
- Maradj nyugton, Jan! - kiabálta rekedten, és a tigris nyaka és feje közé célozva lQtt.
PrjöngQ izgalma ellenére nem vétette el a lövést, de a megsebzett állat most az új ellenség felé
fordult. Utolsó erejével ráugrott Georgra, Qt is a földre terítette, és miközben maga alá temette,
mancsával feltépte a nyaki ütQerét.
Ez volt az utolsó kép, amelyet Jan van Kossum látott. A férfi a fájdalmak és a fenyegetQ
veszély ellenére sem veszítette el az eszméletét. Most azonban nagyot nyögve mély ájulásba
zuhant.
Iszonyatos csend lett. A biztos állásukon várakozó emberek hallották a lövéseket és Georg
kiáltását. Nem mertek elmozdulni a helyükrQl. De Jan van Kossum szolgája már nem bírta
tovább. Néhány férfi kíséretében egyik fától a másikig lopakodott elQre - mígnem
megpillantotta a küzdQteret.
A látvány rémülettel töltötte el. Két óriási tigris hevert az erdQ szélén, de az Q ura is a földön
feküdt, vértQl csatakosan és látszólag élettelenül és az egyik tigris alatt meglátta Feldnert, aki
szintén nem adott életjelet.
Felkiáltott az iszonyattól, és hangosan jajveszékelve hívta a többieket. Hihetetlen zqrzavar
tört ki a hír hallatán. Az emberek egymást túlkiabálva, jajongva siettek a küzdQtérre,
készenlétben tartva többé-kevésbé kezdetleges fegyvereiket.
Miután megdobálták kQvel a tigriseket, és megállapították, hogy valóban kimúltak,
elhajították fegyvereiket, és elQször megpróbálták kiszabadítani Georg Feldnert a tigris alól.
Hosszas küszködés árán sikerült is nekik, de rémülten látták, hogy már megtört a tekintete -
halott volt, elvérzett a nyakán lévQ sebbQl, melyet a haldokló tigris ejtett rajta.
Csak ezután kezdtek foglalkozni Jan van Kossummal, akinek mellkasán iszonyatos seb
tátongott.
Vizet hoztak és lemosták az arcát, miközben egyikük vérzéscsillapító gyógyfüveket tett a
sebre, nehogy Kossum is elvérezzen. Amikor megnedvesítették az arcát, a férfi hörögve
magához tért.
- Georg! - nyögte, és megpróbált fölegyenesedni, hogy körülnézzen.
A pillantása Georg holttestére esett. Fájdalmas sóhajtással visszahanyatlott.
- Halott? - kérdezte fölé hajoló szolgáját.
Az tehetetlenül simogatta ura kezét, és némán bólintott.
Jan megrendülten lehunyta a szemét.
- Georg! Szegény Martina!
Képtelen volt tovább gondolkodni, megint elveszítette az eszméletét. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • szkla.opx.pl

    •