[ Pobierz całość w formacie PDF ]

Erika asszony kisegítette zavarából.
- Ne aggódj, Anita! Köztünk marad a dolog.
Az ifjú hölgy bosszúsan megrántotta a vállát.
- Ahogy gondolod.
Hans Roland összeráncolta a homlokát, de nem akart tolakodóan kíváncsiskodni.
- Hogy ezeknek a firkászoknak mindenre rá kell magukat vetniük! - mondta, szabad folyást
engedve indulatának.
- Legyen nyugodt, doktor úr, a neve nem szerepel a cikkben. A vakmerQ megmentQ személyét
az ismeretlen hQs megfogalmazás rejti. Csak a mi nevünket említik meg.
- Akkor ma nem sokáig lesz üres a szalonja, nagyságos asszony - nyerte vissza vidám
hangulatát a fiatalember.
Igaza lett. Pár percen belül látogatók lepték el Erika asszony fogadószobáját. Azért jöttek el,
hogy megtudják, valóban nem esett-e bajuk a hölgyeknek a baleset során.
A ház úrnQje Hans akarata ellenére megmentQjeként mutatta be a fiatalembert. A hölgyek
csodálattal, az urak irigykedve néztek rá.
Anita titokban az arcát fürkészte, s azt kellett megállapítania, hogy egyáltalán nincs
elragadtatva az ünnepléstQl. Akkor is meglehetQsen udvariatlanul válaszolt, amikor a lány
egyik régi barátnQje lelkes dicshimnuszt zengett hQsies viselkedésérQl.
- Kérem, kíméljen meg ettQl, nagyságos kisasszony! Annak, aki már gyerekkorában
megtanulta, hogyan kell bánni a lovakkal, igazán nem mqvészet ráncba szedni egypár
nyugtalankodó gebét. Az újságíró felfújta a dolgot. Kellemetlen, hogy olyasmiért dicsérnek,
ami magától értetQdött.
Anita egy pillanatra álmodozva a férfin felejtette a szemét. Prült fájdalom hasított belé, amiért
meg kell vetnie ezt az embert, és már csak néhány napig láthatja határozott metszésq, nemes
arcát.
Alig jutott idáig gondolatban, máris elutasítóan kihúzta magát, Hans Roland azonban elkapta
fájdalmas pillantását.
A lány megint úgy érezte, menekülnie kell. A férfiból áradó varázzsal szemben tehetetlen
volt. Anita észrevette, hogy a férfi a közelségét keresi, Q azonban minduntalan kitért elQle.
Végül elhagyta a szalont, hogy ne kelljen még egyszer beszélnie vele.
A férfi észrevette a távozását, s rögtön ezután elköszönt Erika asszonytól. Megszqnt a
mágneses erQ, amely eddig itt tartotta. Amikor átvágott a kerten, a lány a szobája ablakánál
állt. El nem sírt könnyektQl égett a szeme.
- El kell mennem. El kell mennem! - suttogta, amikor a karcsú alak befordult a sarkon.
V.
Erika asszony ebédnél értesült mostohalánya tervérQl. Csodálkozva ráemelte a tekintetét.
- Biskrába akarsz utazni? Biztosan nagyon érdekes lesz. Nemrégiben hallottam arról a
vidékrQl. Tulajdonképpen irigyellek. Mondd csak, Heinz, nem intézhetnénk úgy, hogy
elkísérjük Anitát? Egyedül amúgy sem utazhat.
Heinrich Friesen rémülten tiltakozott. Tudta, hogy a felesége nagy felhajtással szokott utazni,
s annak magas költségeit most nem tudta volna vállalni.
- Ez kizárt dolog, Erika. Most semmiképpen sem mehetek el, fontos üzleti lépésekre készülök.
Jungmann asszony majd elkíséri Anitát.
A szépasszony duzzogóra fogta.
- Óh, mindig azok a terhes üzleti ügyek! Irigylem Anitát. Ne menj férjhez üzletemberhez
kedvesem! Soha nincs idejük, hogy teljesítsék a kívánságaidat.
Férje megcsókolta a kezét.
- Ne haragudj, Erika! - emelte rá kérlelQ tekintetét. - Tudod, számomra semmi sem üdvösebb,
mint hogy valamennyi kívánságodat teljesítsem. Sajnos, ezúttal nem tehetem.
Megígérem azonban, hogy késQbb majd mi is elutazunk oda.
Erika asszony kacér pillantással nézett rá.
- Mit kapok, ha most lemondok az utazásról?
A férfi halkan felsóhajtott, és megcsókolta az asszony rózsás arcát.
- Megnézem, akad-e valami szép Hoyernél - mondta.
A legjobb ékszerész nevének hallatára Erika átölelte férje nyakát.
- Milyen jó is vagy, drága Heinzem!
Anita felemelkedett, és az ablakhoz lépett. Mindig kínosan érezte magát, ha ilyen jelenetre
került sor apja és a nála sokkal fiatalabb nQ között.
Heinrich Friesen hamarosan visszavonult, a hölgyek kettesben maradtak. Erika asszony a
legapróbb részletekig kifaggatta Anitát BiskrárQl.
- El kell majd mesélned, mit tapasztaltál, és hogyan érezted ott magad - mondta aztán
lelkesen. - Ha valóban annyira, érdekes és nagystílq az élet abban az oázisban, akkor apádnak
legkésQbb jövQre el kell vinnie Biskrába. Talán még Egyiptomba is átruccanhatunk. Azt
mondják, a heluáni kénes fürdQk csodálatosan megszépítik az arcbQrt.
- A te szép bQrödnek semmi szüksége rá - mondta Anita.
Erika asszony felnevetett.
- Csoda történt! A mostohaleánykám bókolt nekem.
Anita hátravetette a fejét. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • szkla.opx.pl
  •